Katona Zoltán magyar képzőművészeti élet közép-generációjának egyéni képvilágot teremtő jelentős alkotója. Autonóm munkái mellet a Block csoportnak alapító, s jelenleg is aktív tagjaként a kollektív műteremtés külföldön is elismert alkotója. Többirányú művészi tevékenységégnek - festészet, installáció. performance (lásd: Block, Block katalógus) -, a legfőbb mozgatórugója a folyamatos megújulási készség, az érzékeny koloritás, az expresszív, olykor melankólikusan, elégikusan filozofikus indíttatás.

Az eddig létrehozott, következetesen és szervesen változó életmű egymásba kapcsolódó periódusokból épül fel. A kezdeti absztrakt, nonfiguratív, olykor azonban geometrikus, konstruktív struktúrájú vonásokat és figura-csírákat rejtegető, alapvetően organikus formákat hordozó műveinek legfőbb vonása az anyagelvűség. Az erőteljes fakturális mozzanatok, domborzati viszonyok hangsúlyozása, kvázi hordozója, közvetítője egy érzelmi, emocionális, gondolati állapotnak (Informel).

Későbbi alkotásait szürreális-rnetafizikus, vizionárius jegyekkel ruházza fel. A képi fogalmazás konkrétabb, a figuralitás hangsúlyosabb, ám a különös helyzetekben feltűnő arcok és arcromok, maszkok és privát képtárgyak egy különös, komponált valóságot reprezentálnak. „Újfigurális" munkáihoz gyakran használja fel forrásként a fotót, ám azt át- és felülírja, személyes szimbolikus emléknyomokkal telíti, így különleges, olykor tapasztalati életkereteken túláradó atmoszférát teremt. Néhány éve alkotásait szűkebb-tágabb környezete, a falu légköre által inspirált képtémákat dolgozza fel, olyan képtémákat, amelyek mások számára érdektelenek, periférián hordottak, de mégis aki nézi ezeket az alkotásokat, áthatja valami panteisztikus természetszeretet érzése. Pasztellel és vegyes technikával képeit, mulandósága, sérülékenysége miatt készíti az alkotó; ezzel a technikával fogalmazott csendéletek, régi emléknyomok és friss élmények közvetítői, A technika ellenére, vagy annak magas szintű használata révén e munkái gazdag és dekoratív eleven festőiséget tükröznek. E munkák közös vonása a lírai, elégikus jelleg domináns volta. Olykor a képzeleti, álombéli és a valóságos egymással összenő, miként gyakran a múlt a jelennel. Látvány, képesített képzeleti és a gondolati élmény egyenrangú képalkotó elemként jelenik meg. Következetesen formálódó művészete, amelyet áthat a természet szeretete, annak lényegi megértésére irányuló kutatás/kíváncsiság a művészet által kitüntetett szerep és útja számára.

Tisztelettel: Balázs Sándor, művészeti író