,,A tálak/kelyhek munkáinak fontos elemei, összekötik a kultúrákat, s a festményeket, és a fotókat, mint a vonalformájú fadarab, ami a szerves, élő és az élettelen világot köti össze. Erős, geometrikus vonalvezetése mellett a szabálytalan is szerepet kap, néhol a tiszta formák érvényesülnek, ezért is emlékeztetnek a 20.századelő avantgard képeire: a tányéros, Liszickijre.  A maiak közül Kerekes Gábor fotóihoz és Tarr Béla filmjeihez állnak közel.
Ahogy vásznain, fatábláin, papírjain egymásra rétegezte a különböző anyagokat, úgy rétegződik fotói sík lapján a geológiai, történeti, biológiai idő, - s a felvétel pillanata. Utóbbi a jelenidejűség és valósághűség hatását kelti, ami festményeire nem mondható el. A felület nemcsak technikailag foglalkoztatja, és az sem, hogy fényképezőgéppel másként készít képet,- szellemileg „fókuszál” a faktúrákra.”

/ Palotai János esztéta /