„… A művészet – és ez különösen igaz a filmre és a fotóra – nem az, amikor a valóság egy részletét realizáljuk, ez önmagában kevés, hanem az, amikor a realizált képek sora bemozgatja bennünk a rejtvényfejtőt. A képek felidéznek bennünk érzéseket, az érzések intenzitását pedig az adja, hogy hol is tartunk a tapasztalatainkkal. Amikor az alkotóban megvan a tudás, az őszinteség és az érzés, a válaszok biztonsága, akkor létrejön a mű. Ez a pillanat az alkotás maga, a művészi állásfoglalás, a felelősség viselése és elviselése. Amennyiben ez a pillanat jól időzített, a mű minden körülmények között ki fogja állni az idők próbáját. Persze lesz olyan, akinek akkor sem fog tetszeni, ők azok, akiknek még nincs elég tapasztalata az életben és ez természetesen semmilyen módon nem függ össze az életkorral. …”

Részlet Bretus Imre kiállítás-megnyitójából (Elhangzott: Hegyes Sándor „Bóbita egy szemét különben” című kiállításán, 2014. 02. 01., Bárka Színház)