Heim Péter

1979

Tanulmányok:

1999-2010 Magyar Képzőművészeti egyetem, Szobrász Tanszék, Tanár Szak (rajz-művészettörténet)

Mesterek: Karmó Zoltán, Farkas Ádám

1995-1999 Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, Budapest, szobrász szak

1993-1995 Kézműipari Szakközépiskola és Szakiskola, Budapest, porcelánfestő szak

Válogatott kiállítások:

2016 Boros Mátyás és Heim Péter - Párhuzamos tárgyak, APA / Ateliers Pro Arts Art Center, Budapest

2015 Térhajlatok és Áthatások, MűvészetMalom, Szentendre

2010 Friss 2010, Kogart, Budapest

2002 Ifi Géniusz Az Aulában, POSZT, Barbakán kert, Pécs

2001 Barcsay pályázat, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsay Terem, Budapest

2000 Kalandozások és megtérések, szobrász rajzok 1821-2000 között, Vigadó Galéria, Budapest

1999 Kerényi Jenő pályázat, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsay Terem, Budapest

A kiállított munkák közül, a Fí-ről van leírásom, ami ez:

Φ

A Monge - rendszer,

ábrázolási módszer háromdimenziós tárgyak kétdimenziós megjelenítésére...

Gaspard Monge francia matematikus, a Géométrie descriptive (Ábrázoló geometria) címen, 1799-ben megjelent művében mutatja be azt, hogyan lehet háromdimenziós testeket síkban megjeleníteni azáltal, hogy a test vetületeit egy lapra rajzoljuk elöl-, oldal-, és felülnézetben.

Monge korábban részt vett, a szintén ebben a korban, a Felvilágosodás korában zajló Méterrendszer kidolgozásában is. A pontosan méretezett rajzok, melyeket ezután tudtak készíteni, forradalmasították a mérnöki tervezőmunkát, ezáltal az ipart, s világunk képe elkezdett megváltozni...

a kultúra egy élőlény. élők éltetik, kik meghalnak, és olyanok, akik nem halnak meg... élők kommunikálnak élőkkel és halottak hatnak, mert alkotásuk látható és állandó elemévé vált a tájnak, a szó szerintinek is, meg a kulturálisnak is, a kollektív tudattalannak.

A mérnöki precizitás technokrata civilizációnkban elengedhetetlen. Tárgykultúránk részét képezik a mérnöki tárgyak, funkcionálnak. A digitális-világ vegytiszta, mesterséges, intelligens. A technológiai fejlődésünk gyorsuló mozgást mutat. A változás megállíthatatlannak látszik... ez a rövid indoklása annak, hogy miért foglalkoztam vele és használtam az ábrázolási módszert. A rajzok segítségével legyárthatóvá válik a tárgy. Én kézzel dolgozom, de a rajzok, az azokban szereplő matematikai információk alapján egy gép elkészítheti. Pontosabb minőségben, mert a manufakturális munka jellege miatt, a gépi gyártás pontossága nem érhető el. De gyártani nincs is értelme, mert nem érdemes, nem használható tárgy és egyéb célokat sem szolgál. A gépi kultúránkról tanúskodik, de nem része annak. Műtárgy.

A készítés elvi alapvetése, az egyszerűség. Az eszközhasználat kizárólag kéziszerszámokra szorítkozik, az anyaghasználat, a függesztés miatt, célszerűen könnyű anyagokat kíván, s mivel a forma síkokból építkezik, kihasználva az ipar által gyártott elemek nyújtotta lehetőségeket, az elemek egymáshoz csapolási rendszere révén elérhető(a famegmunkálásban használt régi csapolás, u.n. fecskefark csapolás), hogy más anyag a függesztőszálakat és festéket leszámítva nem kell a kivitelezéshez, vagyis az anyaghasználat is a kevésre korlátozódik.

Egy van belőle, de digitalizálva klónozható... változtatható. Az egyszerű síkokból a Térbe, majd onnan vissza a Síkba.

Az aranymetszés,

szerkesztési elveinek egyikével készítettem, a Monge - rendszer rajzait, körzővel és vonalzóval, mely eszközök az Ókorban ismertek voltak, csakúgy, mint maga az elv. A Nyugati kultúrában azóta is használatban tartott ez az arányrend, annak részét képezi(építészet, képzőművészet, zene, irodalom, tipográfia...) bizonyíthatóan az ókori Egyiptom óta jelen van a művészetekben, s mivel a természetben is felismerhető(lásd, az emberi test arányai, ...) a püthagoreusok, akik a valóság matematikai alapjait kutatták, a létezés egyik alaptörvényét látták benne. Jelölése, a Φ (görög nagy fí betű) Pheidiász nevéből származik.

A Monge-rendszer használata a rajzoknál és abból következve, magánál a tárgynál is látható. Az aranymetszés arany-rendje, nem 'látható', de érezhető.

Aranytéglalapok és négyzetek jelentik a látványt, meg a fény árnyjátéka a térben.

Az aranymetszés mellett azért döntöttem, mert az értelmünket látom benne, az emberiség eszét, és a hagyományt, a Nyugatot..

A Ház,

egyszerű jel, alapvetően civilizált embert jelent...

Alkalmas arra, hogy jelölje az időt. A Nappalt és Éjszakát.

Ház a síkon, a sík a telek: és az a kert.

A fehér-ház, ami a nappalt jelöli, kívül fehér, belül fekete, a fekete-ház, ami az éjszaka, kívül fekete, belül fehér... kívül a természetes, belül a mesterséges fény...

A méreteiben megegyező két tárgy, a fehér és a fekete-ház, mint egy ikerszobor, mint kettős csillagok, egy egységet képez, kapcsolatuk nyilvánvaló.

A Mű,

a fent leírt függesztett munka, egy előző, azonos című művem változata.

Az a munka hármas egységet képez.

Az első egységet a rajzok jelentik. Pausz-papírra szerkesztett, rétegezett rajzok, világító dobozban... a képszerkesztő szoftverek layeres logikáját követve.

A második egység, maga a tárgy. Üveglapra öntött gipszlapokból álló, 'tükör'-öntvény. A tárgy a földre van helyezve.

A harmadik egység a digitalizált light-box rajzokból készített egyszerű stop-motion animáció, ahol a 'layerek' egymáshoz képest elmozdulnak, felbomlik a rendszer, majd visszarendeződik. A kezdő és a végpont, azonos.