Az akvarell („…azért a víz az úr!”)  a közhiedelem szerint a legnehezebb festői technika, mert a festés során nagyon sok az esetlegesség. A kép nem üzenet, nem tükör, nem elbeszélés. A kép egy tárgy. Egy tárgy, amin mindenféle különös dolgok történtek: az ecset és a festék botladozásának nyomait hordozza. Ezeken a véletleneken kell a festőnek úrrá lenni, vagy éppenséggel hagyni, hogy ők vegyék át az uralmat. Soha nem lehetsz biztos a dolgodban, bármikor megbokrosodhatnak a foltok, a vonalak, csak győzz utánuk loholni. Olykor csoda történik, a kis csoda is csoda, és a festő leesett állal, hunyorogva áll: Mi történt? Ki segített?  Bár a terpentin szaga néha hiányzik, hét éve csak akvarelleket festek, kicsiket és nagyokat, hárommétereseket és tízcentiseket.