Nánay Szilamér a Magyar Ipamûvészeti Fôiskolánn szerzett egyetemi dip- lomát, majd a fôiskola Továbbképzô Intézetében fejezte be tanulmányait 1980–ban. Mûvészi tevékenységét a kezdetektôl meghatározza a természettudomá- nyok iránti erôteljes érdeklôdése, és ezért az aktuális mûvészeti, mûvé- szetelméleti kérdéseket ebbôl az irányból közelítve veti föl. Így fogalmazódik meg már pályája kezdetén egy alternatív evolució fikciójának gondolata, amely munkássága elsô évtizedének végére »munka–hipotézissé« érik.
Elsô munkái a Deriváció I., II., ... címet/címeket viselik, amelyekben kifejezôdik az addigi tanulmányok és tapasztalatok összegzésébôl »eredeztethetô«, »származtatható«, »leveze- thetô« jövôbeli mûvészi szándékok és törekvések sora. E munkák kezdetben a kárpittechni- ka, a gobelinkészítés eszközeivel és anyagaival késôbb festôi–grafikai vegyes technikával készültek. „Már legkorábbi grafikai és textilmunkáin is felfedezhetô a Világ multidimenzionális jellegének kutatása. [...] Grafikáinak, vagy festményeinek alapos vizsgálata esetén bárki megérezheti azt a mély spiritu- ális jelenlétet, amely munkáiból sugárzik.” — jellemzi ezt a korszakát dr. Nagy Imre mûvészettör- ténész.
Ezt az idôszakot követi másik nagyobb sorozatának keletkezése, amelynek címe: Metamor- fózis. A mûvész szándéka itt kettôs: egyrészt olyan szitanyomatok és applikációk elkészíté- sére vállalkozik, amelyek önálló grafikai lapokként is értelmezhetôk, értékelhetôk, más- részt alapjául szolgálhatnak majdan más tecnikában is megfogalmazandó szándékainak. Ez a másik technika a csomózott szônyeg, ami évezredes múltjával, földrészeken átívelô tradí- cióival vonzó médium volt az alkotó számára.
Bár az adaptációk hamarosan elkészülnek és sikerüket a kiállításokon kívül az is bizonyítja, hogy folyamatos értékesítésükre kerül sor Olaszországban, az akkori gazdaságpolitiklai ano- máliák miatt a mûvész kénytelen a kivitelezési munkákat leállítani. Ennek ellenére elkészül Metamorfózis II. címû sorozata, amely ugyan a formai és tartalmi jegyeit megôrzi a korábbi sorozatnak, mégis jelentôs mértékben különbözik attól, mintegy bizonyítva az idea kifor- rottságát.
A következô korszak kezdete az az 1989-ban készült, — a budapesti Mûcsarnokban is be-
2 mutatott — kilenc m -es fetménye, amelyen elôször jelennek meg azok az organikus motí-
vumok, jelek, amelyek e korszak formavilágát meghatározzák és segítik az ezt követô vál- tozások kibontakozását. E kibontakozás felé úgy tûnik, a Premodern rajzokon keresztül vezet az út. Ezekben a nagyméretû rajzokban alakul tovább az a formák minimalizálására törekvô igény, amely a késôbbiekben a mind bonyolultabb tartalmi viszonyok kifejezôdésé- hez vezethetett.
(dr. Nagy Imrét idézve: „Nánay Szilamér oeuvre-jének kettôs forrása van: egyrészt textiles végzettségébôl fakadóan határozottan vonzódik a színes felületekhez és faktúrákhoz, másrészt belsô lénye megtölti grafikáit és festményeit eleven gesztusokkal és rég elfelejtett ôsi társadalmak jeleivel. [...] Nánay munkái segítenek ben- nünket abban, hogy igaz valónkat felismerjük, sôt arra kényszerítenek, hogy elgondolkodjunk küldetésünkrôl e teremtett világban.”
Hasonlót olvashatunk Bodolay Géza írásában is: [...] „Nánay tehát valódi szintézist hozott létre, mikor a textil formanyelvébôl induló raszterhálók kötését a szabadon áradó természetes formák festôi világával egyesítette. [...] Ezek a tematikus kölcsönhatások a végtelenség érzetét sugallják. Nánay korunk mûvészetének egyik alapproblémájára keres eredeti hangon választ: technikával, iparral részekre tagolt világunk organikus egységével szembesít.”
Ekkor már foglalkoztatják az »alternatív evolúció«–val kapcsolatos gondolatok, vagy egy ilyen értelmû »munkahipotézis« megfogalmazásának szükségessége, de ezek kiteljesedett letisztulására csak néhány évvel késôbb kerül sor.
Az az idea amelyet a mûvész jelenlegi munkássága során követ — amelyet világképébe beilleszteni igyekszik — szavakkal nehezen megfogható. Jórészt azért, mert minden le- hetôt magábafoglalni törekszik, de nehéz azért is, mert javarészt intuíciókra hagyat- kozik és vállaltan hipotetikus.
Az a képi világ, amiben mai munkái megfogalmazódnak letisztultságot, átélt és beleérzô szemlélôdést mutat. Kisebb–nagyobb, többnyire azonos elemekbôl építkezô képei transz- cendens–érvényû, de a ma emberének szóló üzenetet hordoznak.